A stressz ma már szinte mindenki életének része. Van, aki „megszokja”, van, aki próbálja elnyomni, és van, aki már észre sem veszi, csak azt érzi: valami nem oké a testében.
De a stressz nem csak egy érzés a fejünkben.
A stressz egy biológiai állapot, ami az egész testet működésbe hozza és ha ez tartóssá válik, lassan kimeríti a szervezetet.
A test nem külön választja el a „lelki” és „fizikai” stresszt
Amikor stressz ér bennünket, a test úgy reagál, mintha veszélyben lennénk. Ez egy ősi túlélő mechanizmus.
A szervezet ilyenkor:adrenalint termel,felgyorsítja a szívverést,megemeli a vérnyomást,feszíti az izmokat
és készenléti állapotba kapcsol.
Ez rövid távon hasznos.
A probléma ott kezdődik, amikor ez az állapot nem kapcsol ki.
Mi történik, ha a stressz „bennragad” a testben?
A tartós stressz olyan, mintha a test folyamatosan „riadó üzemmódban” lenne.
Ez idővel megjelenhet:
– Fizikai tünetekben,fejfájás, migrén,izomfeszülés (nyak, váll, hát),gyomorproblémák,fáradtság, kimerültség,
alvászavar
– Lelki-érzelmi szinten,
ingerlékenység,szorongás,motivációhiány,
túlterheltség érzése
-Mentális szinten,koncentrációs nehézség,
„ködös gondolkodás”,felejtékenység,döntésképtelenség.
A stressz csendben is rombolhat.
A legnehezebb része, hogy a stressz nem mindig látványos.
Sokan azt mondják: „Nem is vagyok stresszes, csak fáradt vagyok.”
De a test gyakran már rég jelez:
feszül a vállad,szorít a mellkasod,
nem tudsz igazán pihenni,vagy „mindig készenlétben” vagy belül.
Ez nem gyengeség.
Ez a test túlterheltségi jelzése.
Miért nem tudjuk egyszerűen „elengedni”?
A stressz nem csak gondolat.
A test emlékezik:korábbi nehéz helyzetekre,
kimondatlan félelmekre,ismétlődő feszültségekre.
Ezért van az, hogy hiába mondjuk: „Nyugi, nincs baj.”
A test ettől még nem mindig nyugszik meg.
A tartós stressz egy ponton mintává válik.
Ha hosszú ideig élünk feszültségben, a szervezet hozzászokik ehhez az állapothoz.
Ilyenkor a „feszültség” lesz az új alapállapot.
És ez az, amikor már nem csak a stresszes helyzetek okoznak tünetet, hanem a nyugalom is idegennek érződhet.
Van visszaút,de nem csak fejben.
A stressz oldása nem csak „pozitív gondolkodás”.
A test szintjén is történnie kell valaminek:
meg kell tanulnia újra biztonságban lenni,
ki kell lépnie a készenléti állapotból
és le kell zárnia a beragadt feszültségeket
Ez történhet pihenéssel, tudatos légzéssel, mozgással, önismereti folyamatokkal vagy olyan módszerekkel is, amelyek a test jelzéseire figyelnek.
Egy fontos gondolat a végére. A stressz nem ellenség,
egy jelzés.
A kérdés nem az, hogy „hogyan ne stresszeljek soha többé”, hanem az, hogy:
mit kezdünk azzal, amit a testünk már rég jelez nekünk?
Mert a test előbb szól, mint ahogy mi meghalljuk.